Kezdet

2008 április 12. | Szerző: N.Zita |

 Hát megtörtént ez is. Régóta terveztem a “naplóírást”.Most itt vagyok.Mint minden kezdet, ez is nehéz…Nem is tudom, hogy kezdjek bele.

Kislánykoromban írtam naplót, gyűjtöttem verseket, idézeteket…őrízgettem őket, hogy majd talán lesz valaki akinek ezeket megmutathatom, átadhatom. Csak…történt valami…megváltoztam…és eldobtam őket…egy férfi miatt aki nem érdemelte meg, hogy szeressem -már nem vagyok vele- az őrületbe kergetett a féltékenységével.Még ezeket a dolgaimat is betegesen utálta…hát eldobtam, lássa mennyire szeretem őt, nem foglalkozom a múltammal. Pedig a múlt életünk része és nem “dobhatjuk el” csak úgy egyszerűen. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy az eddigi életem is én vagyok és ezzel együtt vett el…s ha akarnék sem tudnék rajta változtatni…nem értette, sértésnek vette. Hamar rájöttem ebből a kapcsolatból egy jó sülhet ki, ha kilépek belőle…ehhez viszont sok idő kellett…tíz év telt el az életemből úgy, hogy teljesen feladtam magamat, mindent úgy csináltam ahogy ő akarta, csak a békesség kedvéért…Aztán jött egy férfi az életembe aki figyelt rám, mellette nő voltam, vagyok. Rávilágított mennyire rossz amit csinálok…”KELL EZ NEKED?”- Nem! Léptem…elváltam. Együtt terveztük a jövönket.Ő még mindig házasságban él.Két és fél éve várok rá.Február 29-én kimondta a feleségének, hogy ez így nem mehet tovább váljanak el…de még ott van…remélem már nem sokáig. Együtt akarunk élni, telket nézegetünk, építkezni szeretnénk. A pénzügyeket már lerendezték, most van az érzelmi “elszakadás” a gyerekétől – ezt mondja.

Már nagyon nehezen bírom, fáj minden elválás, nem találkozás…ma délelőtt is velem volt, ezek boldog órák…néha csak percek…viszont ezek is egyre fájdalmasabbak, mert tudjuk, hogy mindjárt vége és megy “haza”.

Most egyedül vagyok…rossz ez így…hiába engem szeret ha nem mellettem alszik el és ébred fel.Most már közelgünk a végéhez, mármint a kapcsolatunk ezen formájához.Ha kibírom…márpedig ki kell ezt a két hónapot…SZERETEM