Névtelen levél

2008 április 13. | Szerző: N.Zita |

 Tegnap délután váratlan dolog történt. Kedvesem felesége kapott egy névtelen levelet,amiben felvilágisították rólunk. Nagyon megdöbbentett a dolog, azóta szinte remegek, fáj a fejem, szorít a szívem, nem alszom, nem eszem. Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy miért…mármint miért csinálom a problémát magamnak….végül is én egyedül vagyok…tudom belementem egy viszonyba egy nős férfivel…így ketten vagyunk benne. Tegnap ők kitárgyalták a dolgaikat, nekem nem mondta el a párom miről is volt szó…azt az ígéretet kaptam, hogy ezen a héten száz százalékig lerendezik a dolgokat, mert most már olyan dolgok vannak amit nem lehet elmismásolni. Kiakadtam mert letagadta, hogy együtt vagyunk, megalázónak tartom, ezt hangoztattam is…arra kért ha már eddig kibírtam ne rontsuk el az utolsó héten. Megpróbálhatom, ha csak egy hét…kevesebb mint két hónap, amiről tegnap írtam. A felesége ugyan nem hiszi el neki az egészet, de nem is tudom miért is tagad…mikor egy hét után meg hozzám akar költözni…akkor teljesen nyílvánvaló lesz…biztos senki sem azt fogja gondolni, hogy most jöttünk össze…kisvárosban élünk.

Arról az emberről pedig meg van a véleményem aki ilyeneket csinál…nem mondom gondolatilag bennem is végigfutott, hogy pont kerüljön így vagy úgy az egész végére, de megtenni nem tudtam volna. Miért is avatkozik be egy kívülálló ember két (három) ember magánéletébe, még ha jót is akar…vagy ha rosszat is…a levélből a “jó szándék” vezérlése árad…”nem akarom, hogy az orrodnál fogva vezessenek…több vagy ennél…”. Vagy ha annyira jót akar álljon oda szemtől- szembe…mégis csak gerincesebb a dolog. Habár a mai világban gerincről beszélni nem lehet…én sem vagyok gerinces ha nős pasival vagyok, ő sem az ha nem vállalja a tettét, letagadja a kapcsolatunkat…pedig én vagyok az a nagy szerelem az életébe…nagy betűkkel…akkor miért nem vállal fel…szóval nem tudom mit gondoljak. Nem akarok kombinálni, én hiszek neki, bízom benne, érzem az érzéseit.A levélben szó volt arról is, hogy ő társaságban kijelentette, hogy engem szeret és ha választani kéne engem választana…ezt nem is tudtam…de így volt.

Most nagy izgalommal várom a jövő hét történéseit…próbálok nem beszélni majd róla, de nagyon izgat, hogy mi is történik a háttérben…végül is az én sorsom is eldől, és én nem tehetek semmit, se ellene, se érte…azt mondta ne izguljak…hát igenis izgulok.