2008 április 18. | Szerző: N.Zita |

 Nem is tudom mit mondjak…tegnap olyan feszültség volt bennem, hogy majdnem szétrobbantam. Szombat óta nem láttuk egymást…még jó, hogy ingyen telefonunk van, egyfolytában azon lógtunk. Tegnap együtt voltunk, sajna csak egy órát. Amikor kérdeztem miért megy már azt mondta…”tudod a héten nyugodtan szeretnék dönteni, nem akarok rohanni”. Csak hallgattam, nem válaszoltam…megfogadtam, hogy nem kérdezek rá, csak vasárnap, ha addig nem mond semmit. Nehezen bírom, kissé ideges is vagyok emiatt.

Ma délután beszélgettünk…

-Le kell vágnom a hajam, hogy vasárnapra  szép legyek.

-Talán nősülni készülsz?

-Igen, vasárnap megkérem a kezedet.

-Jó én már úgyis egyszer megkértem a tiedet.

Aztán másról kezdtem beszélni. Nem tudom mi lesz. Nehéz ezeket a gondolatokat szavakba foglalni. Pláne ilyen lelkiállapotban.

Remélem jövő héten már sokkal jobban leszek, és mással is tudok már végre foglalkozni, mert már két éve érdemben nem csinálok semmit, folyton csak vele foglalkozom, gondolatban, telefonon, élőben…Nehéz így dolgozni.